Azt hittem, hogy az 5. záró vizsgálat után gyógyult leszek.
Sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem így lesz. Nem lettem sokkal jobban; ugyanúgy voltak akkor és jelenleg is vannak fájdalmaim. A vizsgálatok is nagyon nyomasztóak, de sajnos ebből a teherből se tudtam letenni. Tavaly nyár elején egy nagyon hosszú és fájdalmas kezelésnek néztem elébe.
A szüleim egy kutyával leptek meg. Azóta elválaszthatatlan lelki társak lettünk. Arra kelek, hogy ott van mellettem, és azzal fekszem le aludni, hogy ott van velem az ágyban.
Akár mennyire ad lelki támaszt Reina (a kutyus), még mindig vannak nehézségeim. A tanárok nem nagyon érzik, hogy milyen problémákkal küszködök, mert nem szeretek nekik panaszkodni. SNI-s vagyok, a gyógyszerek, amiket kaptam, a memóriámat is rontották, ezért nagyon küzdök a vers tanulással. Nagyon nehéz, ha a tanárok nem megértőek.
A táborok nagyon sokat segítenek. Eddig kétszer voltam Bátor táborban.
Első alkalommal rosszul lettem, de amint jobban lettem rögtön tudtam menni a klassz programokra. A második alkalommal is sok barátom lett. Már nagyon várom, hogy harmadjára és egyben utoljára visszamehessek a sok emlék helyszínére. Az egyik kedvenc alapítványom segítségével eljutottam 8 évesen Moszkvába, ahonnan életre szóló emlékekkel és eredményekkel tértem Magyarországra a daganatos gyermekeknek szervezett nemzetközi versenyről.
Igaz barátságokat kötöttem olyan gyerekekkel, akikkel nem beszéltünk egy nyelvet. Talán vannak nehéz napjaim, de megéri mert, majd én is segíthetek egy daganatos kisgyereknek akár a táborokban, akár majd a munkámban.
Ahogyan sokan tették velem is.