A legnagyobb erő az együttérzésben, a személyes történetekben, a példákban, az egymáshoz fordulásban van.
Fogadjátok hát szeretettel az alábbi történeteket gyógyultaktól, érintett családtagoktól, orvosoktól határainkon innen és túlról!
Szívesen látjuk a ti történeteiteket is, kérjük, hogy az erintettekegyesulet@gmail.com e-mailcímre írjatok nekünk!
És egyszer csak elvonul a vihar
A kisfiam, Giordano 2011 tavaszán még hatéves sem volt, mikor B típusú ALL-lel diagnosztizálták. A diagnózis természetesen cunamiként tarolta le az egész családot – különösen azért, mert egészen addig a napig semmi különleges tünetet nem észleltünk rajta. Hirtelen jött a heves láb- és hátfájás, amivel orvoshoz vittük, és álmunkban nem gondoltunk ilyen diagnózisra.
Tovább »
17 éves koromban hirtelen egyre gyengébb lettem, néha már járni sem bírtam. Sápadt voltam, sokszor hiányoztam az iskolából, míg egyszer az egyik orvos már azelőtt aggódva tette fel a kérdést, hogy mi van velem, hogy egyáltalán leültem volna elé. Megérzett valamit, és kivizsgálásra küldött. Pár nap múlva közölték, hogy valamilyen gond van a véremmel, amivel hosszabban kell majd kezeljenek, de semmi több nem hangzott el. Nem gondoltam semmi súlyosra, nem is féltem.
Petar három és fél éves volt, mikor megkaptuk az ALL diagnózist 2009-ben. Annyi előzmény volt csak, hogy gyakran fájlalta a lábát, és láza volt.
Nincs annál rosszabb, mint mikor meghallod ezt a mondatot: Az Ön gyermeke rákos. Az életünk soha nem lesz már ugyanolyan, érintettek vagyunk. ALL-lel élünk. Az első pillanattól, az első sokktól kezdve, amitől atomnyi darabjaidra hullassz, megváltozik az egész család élete. Mi elfogadtuk a tényeket és úgy döntöttünk, harcolni fogunk. Meg is lett az eredménye, 2010-ben befejeződtek Petar kezelései, azóta már csak kontrollokra járunk.
Tovább »
A nevem Ana, Romániában élek, és gyermekkori daganatos betegségből gyógyultam. Amikor vége lett a kezelésemnek, azt hittem, soha az életben nem lépem át többé kórházi osztály küszöbét, de rá kellett jönnöm, hogy tévedtem.
Sziasztok, a nevem Lorna! Sugárterapeutaként dolgozom Ljubljanában, az Onkológiai Intézetben, egész karrierem során gyermekek sugárkezelését terveztem. Emellett a gyermekkori daganatos betegségből gyógyultak utánkövetésével foglalkozom 30 éve.
7 éve tünetmentesek vagyunk!!! Milyen nagyszerű érzés!
Minden pillanatban szárnyalnom kellene a boldogságtól, igaz?
Aláírtam ám minden beleegyező nyilatkozatot. Kemoterápiához, sugárkezeléshez, műtéthez, immunterápiához. Elolvastam és tudatában voltam a rövid- és hosszútávú mellékhatásoknak, de tudtam, hogy csak így adhatok Evának esélyt, hogy életben maradjon. Ha a gyermeked élete a tét, nem gondolsz a késői mellékhatásokra – bármit megtettem volna akkoriban, hogy a kis csillagom mellettem maradjon. „Majd átkelünk a folyón, ha a partjára értünk” – gondoltam.
Tovább »