A legnagyobb erő az együttérzésben, a személyes történetekben, a példákban, az egymáshoz fordulásban van.
Fogadjátok hát szeretettel az alábbi történeteket gyógyultaktól, érintett családtagoktól, orvosoktól határainkon innen és túlról!
Szívesen látjuk a ti történeteiteket is, kérjük, hogy az erintettekegyesulet@gmail.com e-mailcímre írjatok nekünk!
Mennyire élünk gyógyultan gyógyultként?
Keresztes Anita vagyok, a kislányomat, Dorkát 2012-ben diagnosztizálták neuroblastomával. Nagy küzdelem volt, de 2014. eleje óta tünetmentes, így sok éve gyógyultnak számítunk.
Az elmúlt évek során egyértelművé vált számomra, hogy a hozzáállásom a gyermekkori daganatos betegségek félelmetes világához nem egészen szokványos, de ez talán nem is meglepő egy, a témában tevékenykedő Szülői Egyesület alelnökeként. Én ugyanis nem az itthon természetesnek tekinthető „meggyógyultunk, felejtsük el, és temessük mélyre az egészet!” pártján állok.
Tovább »
Máté betegsége 2017. júliusában kezdődhetett, (ekkor nem egészen 5 éves volt), illetve addigra lett egyetlen tünete, az esti hasfájás, ami mindig vacsora után jelentkezett, azt gondoltuk, teleette magát. De nem lehetett erősebb fájdalom, mert amint ez a mondat elhangzott, ---fáj a hasam-, rá maximum kettő percre szaladt a kertben lévő trambulinba ugrálni.