Akár magad küzdöttél meg a betegséggel, akár a gyermekeden, testvéreden, unokádon, barátodon keresztül lettél érintett, biztosan nagyon nehezen hiszed el, hogy úgy tűnik: a kezelés valóban befejeződött.
Sokan, sokféleképpen hordozzuk magunkban a gyógyulással töltött éveket, és legtöbbször azt halljuk: ha egyszer túl vagyunk rajta, legjobb lenne egyszer és mindenkorra elfelejteni, hogy ez valaha megtörtént velünk. Csakhogy szerintünk a gyógyulás ajándéka feladatot is ró ránk: gondolnunk kell azokra a társakra, akik utánunk indultak el az úton! Segíthetünk nekik azzal is, hogy tájékoztatjuk őket az időközben a terápiákkal kapcsolatban elérhető új információkról, az orvostudomány folyamatos fejlődéséből adódó új lehetőségekről.
Ma már a legtöbb gyermek sikeresen meggyógyul, de ha egy gyereknél mondjuk negyven évvel ezelőtt diagnosztizáltak daganatos betegséget, kevesebb, mint 20% esélye volt, hogy túléli. Mi nagyon hálásak vagyunk, hogy olyan korban élünk, ahol az orvostudomány fejlődésének köszönhetően ez az arány közel fordítottja lett. Ez az egyre eredményesebb gyógyítás azonban világszerte új kihívás elé állította az orvosokat, kutatókat: a terápiás szerek késői mellékhatásainak nyomon követése és ezek kezelése napjaink egyik égető kérdésévé vált.
Szülői szervezetként pontosan tudjuk, hogy mi, érintett családok milyen kevés információval rendelkezünk arról, mi van UTÁNA. Hogy mire számítsunk a gyógyulás után, mondjuk öt, tíz, húsz, harminc év múlva. Elengedhetetlen, hogy az egykori daganatos beteg fiatalok és családjaik, valamint az őket gyógyítók ebben a kiemelten fontos ügyben összefogjanak. És összefoghatunk Európa és a nagyvilág érintett családjaival, magyar és nemzetközi szervezeteivel is. Így eljutnak hozzánk a legújabb kutatási eredmények, és pontosan megtudhatjuk, mennyi idő után milyen szűrővizsgálatokat célszerű elvégezni, ha szeretnénk a lehető legkisebbre csökkenteni az egykori kezelésekkel járó esetleges késői mellékhatások következményeit.